Zokognak a konyhás nénik az iskolákban

Nem várt hatást váltott ki a szeptemberi fizetések megérkezése a XVIII. kerület iskoláiban. A technikai dolgozók közül sokan jelentősen kevesebb fizetést kaptak, mint egy hónappal korábban – írja a Lőrinci Magazin blogja.

“Ilyet még nem láttam!” – nyilatkozta a magazinnak az egyik döbbent szülő. “Zokogó gondnok és konyhás néni az iskolában. Évek óta ismerem őket, becsületes, segítőkész dolgos emberek. Most meg egyik pillanatról a másikra itt állnak teljesen összetörve. Vajon miért érdemlik ezt?”

iskolakonyha

Sajnos nem egyedi az eset.

Sajnos nem egyedi az eset. Így foglalható össze az ellenzéki frakciók véleménye a kerületi iskolák technikai dolgozóit ért fizetéscsökkenési ügyben. Megoldást azonban látnak a kialakult helyzetre.

Mint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, kerületünk iskoláinak technikai személyzetéből sokan megdöbbenve tapasztalták, hogy 30 -60 ezer forinttal kevesebb fizetést kaptak szeptemberi munkájuk után, mint korábban. Az ügy kapcsán megkerestük a kerületi ellenzéki frakciókat, akik már a mostani botrányt előidéző döntéskor aggályaiknak adtak hangot.

Véleményüket az alábbiakban adjuk köre:

Kőrös Péter (MSZP frakcióvezető)

kőrös.jpgA tegnapi nap folyamán több dolgozó és intézményvezető is megkeresett a hírrel. Sajnos azt kell mondjam, nem ért váratlanul. Az elmúlt három évben lassan már megszámolni sem tudom, hogy hány ügyben hívtuk fel a kerület vezetésének, és a többségi Fidesz – KDNP frakciónak a figyelmét arra, hogy egyes döntéseik nem kellően megalapozottak, vagy egyenesen súlyos kockázatokat hordoznak. Ez is közéjük tartozott. Persze a teljesség igénye nélkül utalhatok arra, hogy az önkormányzati vállalatok átszervezésekor is elmondtuk szakmai aggályainkat. Mára milliárdos veszteség, botrányos működés, és a legutóbbi képviselő-testületi ülésen 600 milliós tagi hitel lett az ügyből. A sort a lakásgazdálkodási terület átszervezésével okozott lassan 800 milliós veszteséggel is folytathatnám. Ezekben az ügyekben két közös pont van. Az egyik hogy a szakmai érveket a város irányítói lesöprik. Legtöbbször egy “zelmúétnyócévvel” elintézik. A másik, hogy a döntéseik következményeivel nem mernek szembesülni. .

Felelős politikusként azonban úgy gondolom, hogy a “na látjátok, megint igazunk lett” mondat itt most nem elég. Az iskolákban dolgozók esetében a munkáltatói jogok gyakorlása a GESZ-en keresztül végeredményben az önkormányzatnál van. Álláspontunk szerint így lehetőségünk is van a kormánypártok által okozott sérelmeket orvosolni. Ezért frakciónk a holnapi napon kezdeményezni fogja a GESZ-nél, hogy haladéktalanul tegyen javaslatot új juttatási formákra, amelyeken keresztül a most pórul járt technikai dolgozók a jövőben is megkaphatják a tőlük most elvett összeget. Egyben javaslatot teszünk Ughy Attila polgármesternek, hogy a költségvetés általános tartalékának terhére, amelyről rendelkezni ő jogosult csoportosítsanak át pénzügyi fedezetet a GESZ-hez, hogy az elmaradt béreket hóközi kifizetésként megkaphassák az érintettek. Őszintén remélem, hogy a város vezetése megérti a helyzet súlyosságát, és mielőbb igyekszik kárpótolni az ügy érintettjeit.

A konkrét ügy kapcsán még egy dolgot meg kell említeni. Tisztában vagyunk vele, hogy a kerületi iskolában dolgozó pedagógusok közül is sokan jártak rosszul az állítólagos pedagógus béremelés ürügyén. A közoktatási rendszer átszervezése, akarom mondani szétverése kapcsán azonban az ő esetükben helyzetük javítására az önkormányzatnak nincsenek lehetőségei. Ezért frakciónk összegyűjtve a kerületi tapasztalatokat  a napokban javaslatot fog  letenni Simon Gábor országgyűlési képviselőnek, akit arra kérünk, kezdeményezze a vonatkozó jogszabályok módosítását annak érdekében, hogy a technikai dolgozókhoz hasonlóan a pórul járt kerületi pedagógusok is megkaphassák azt az összeget, amennyivel a fizetésük csökkent.

Petrovai László (Együtt 2014 – PM)


Petrovai_Egyutt2014.jpgMegütközve szembesültem a valóságban mindazzal, amit sajnos előre tudtam, tudtunk. Szóvá tettük, jeleztük előre, megélni mégis más, sokkal megrázóbb e döntés következményeit, mint korábban egyszerűen kiszámolni, mennyi lesz majd a borítékban. Szomorú volt megélni azt is, amikor egy-egy iskolában mindenki által szeretve tisztelt embereket “veszítettünk” el, mert nyugdíjba kényszerítették őket, ám ma már azt kell gondoljuk, lehet, ők jártak jobban. Ők legalább kapaszkodhatnak az igencsak szétszaggatott szociális háló foszlányaiba, de mi lesz ezekkel az emberekkel? Hiszen nyolc órás állásban vannak, egy teljes napot húznak le esetenként nem is egy helyszínen. Hogyan, mikor és mivel pótolják majd a most kiesett jövedelmüket? És hogyan várhatja majd el tőlük ezek után a munkáltatójuk, azaz végső soron mi, kerületi polgárok, hogy ugyanolyan lelkiismeretességgel és odaadással végezzék el munkájukat, mint eddig tették, ha annak bére harmadával esik vissza? Legyen bármilyen jó villanyszerelő valaki, ha munka közben az jár a fejében, hogy délután lesz-e még akciós csirkeláb az áruházban, mert különben holnap nincs mit enni a családnak, könnyen véthet hibát. Régi portásaink névről ismertek minden gyermeket és szülőt. Elő nem fordulhatott, hogy a nebuló csak úgy kislisszan a kapun egy kis fagyizásra, vagy akár csak úgy, heccből. De lesz-e elég figyelme az iskola gyermekeivel még mindig csak ismerkedő új embereknek, ha az arcok, nevek memorizálása helyett a napi megélhetés problémái járnak a fejében? … Egy határon túl a problémák már nem egyszerűen gondok, hanem konkrét veszélyforrásokká válnak, és közel ez a határ.

 
Szeretnék még egy dolgot megemlíteni a történtekkel kapcsolatban:
A technikai állomány GESZ-hez történő átcsoportosítása melletti érv volt egykoron, hogy a központi irányítás majd jobban tudja diszponálni az erőforrásokat, s ezzel értelemszerűen megtakarítások érhetők el. Ez tulajdonképpen logikus megközelítés: a hatékonyság növelése vagy megtakarítást eredményez, vagy termelékenység növelésével többlet nyereséget termel. Ám az ígéret ezek szerint nálunk nem teljesült … vagy az elért megtakarítások (plusz még valamennyi) más területeken költődik el, így a korábbinál is kevesebb jut a dolgozók bérére. A csökkenő bérek “üzletpolitikájával” nem lehet a dolgozókat megtartani. Ez a “bérszínvonal” – és az idézőjel itt jelzés értkű – már olyan, amiért nem lesz könnyű embert találni a feladatra, s ez akár a szervezet feladatellátási kötelezettségének teljesítését is veszélyeztetheti.
Forrás: lorincimagazin.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?