greenpeace | Borsod megye hírei, Miskolc Hirei

Tag: greenpeace

A biocsoda vége: így pusztul el 21 év munkája

A biocsoda vége: így pusztul el 21 év munkája

2013. október 20., vasárnap 08:02 |

Huszonegy évig vegyszermentesen gazdálkodtak, oktatták a környékbeli gazdákat, majd lejárt a szerződésük, és a tíz részre szabdalt korábbi földjük egészét elvesztették – röviden így foglalható össze a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ kálváriája. A pályázataik a gazdasági terveket értékelő szubjektív pontokon bukhattak el, de sejtések szerint a politika is közrejátszhatott abban, hogy helyi polgármester és egykor salgótarjáni építési vállalat is nyert földet. Az ökogazdaság mellett rengetegen kiálltak, de az eddigi jogi kifogások leperegtek az NFA-ról: szerintük jogszerű pályáztatással az agrárközéposztályt hozták helyzetbe, szubjektív pontok nincsenek, biogazdálkodni pedig egyébként sem kötelező. A Nemzeti Vidékstratégia szerint viszont ajánlott.
Kép16

Fotó: Tóth P. Flóra / Index

Van abban valami visszás, amikor egy sereg budapesti újságíró buszra ül, gumicsizmát húz, és megpróbál szakérteni egy biogazdaságban. Hiszen jó eséllyel ez lesz egyik első, a földműveléshez köthető élménye, leszámítva talán a nagymama kertjét.

A kezébe nyomnak egy zsák búzamagot, amit szimbolikusan elvet, és amikor az első 1848-as utalástól már végképp kizökkentve érzi magát, az egyik munkagép tetejéről felhangzik egy Petőfi-vers. „És az ilyen önző nemzet életet nem érdemel” – szavalja Bolye Ferenc, a földjétől október 31-ével megfosztott, 21 éve működő Kishantosi Vidékfejlesztési Központ (KVK) ügyvezetője. Majd a jelenlévők közösen eléneklik a Szózatot.

A történetnek azonban van egy a fentieknél könnyebben értelmezhető vonulata is. Az ökológiai mintagazdaságként működő, német-magyar kormányközi megállapodással létrejött, dán mintára népfőiskolát működtető kishantosi gazdaság korábban egy 452 hektáros területen dolgozott tizennyolc állandó alkalmazottal, és alkalmanként 50-100 idénymunkással. Az agrártárca alá tartozó NFA által koordinált állami földhaszonbérleti pályázaton azonban a tíz részre szabdalt föld egyik szeletét sem kapták meg, holott mind a tízre nyújtottak be pályázatot.

Mi ez a népfőiskolásdi?

A Kishantos egyik legtöbbet hangoztatott érve a fennmaradás mellett, hogy a földművelés mellett ők népfőiskolájuk keretében oktatási munkát is végeznek. Ez a gyakorlatban nem akkreditált képzéseket, hanem 1-3 napos szakmai programokat, nyílt napokat jelent, ahol előadások mellett személyes szakmai tanácsadásra is van lehetőség.

Emellett kiterjedt kapcsolatot ápolnak a dán Vestjyllands Népfőiskolával, ahova eddig több mint 200 diákot küldtek ki különböző képzésekre, a dán állam támogatásával. A jelentkezőktől kézzel írott bemutatkozást kérnek.

A pályázatok elbírásánál a pontszámok 40 százalékát a gazdasági tervekre adták, amit a pályázatok titkosságának fényében több környezetgazdálkodási szakértő csak „szubjektív pontszámként” emleget. Szegfalvi Zsolt, a Greenpeace Magyarország igazgatója szerint ez „egy országos skandallum”, amivel „a legrosszabb pályázót is fel lehet húzni”.

A KVK földjének szétdarabolása két okból kérdéses. Egyrészt az Ángyán József nevével fémjelzett Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 kifejezetten prioritásként kezelte a „bemutató gazdaságok fejlesztését, szakmai programjaik támogatását, kiemelten az ökológiai gazdálkodás, tájgazdálkodás területén”.

A legszigorúbb, úgynevezett BioSuisse minősítéssel rendelkező, szintetikus vegyszerek és műtrágyák nélkül bio élelmiszert előállító kishantosi gazdaság tehát tökéletes zászlóshajó-projekt maradhatott volna, ha nem szabdalják szét – a nyertes gazdákat ugyanis az NFA szerint csak az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programban vállalt 5 éves kötelezettség lejártáig kötelezték ökológiai gazdálkodásra.

A BioSuisse minősítés azonban ennek ellenére is ugorhat, ugyanis annak megszerzésére az egész gazdaság egyben alkalmas volt, feldarabolva viszont a nyertes gazdaságok többsége már nem tudja teljesíteni a feltételeket – figyelmeztetett Ács Sándorné, a nonprofit kft.-ként működő mintagazdaság egyik vezetője, aki szerint a minősítés esetleges elvesztésével csökkenne az állami vagyon értéke.

Kép14

Másrészt az eddig kihiredetett nyolc nyertes közül legalább három esetében Ács Sándorné szerint aggályok vethetőek fel. A nyertesek között található Márok Csaba, Mezőfalva polgármestere is, aki a cégnyilvántartás szerint felügyelőbizottsági tagja a Hantosra bejegyzett Simon Kft.-nek. Bár ez utóbbi társaság nem szerepel a nyertesek között, közismert, hogy egy másik nyertes, Simon-Hornok Réka apja és férje is tulajdonosai ennek a Simon Kft.-nek, amely a maximálisan megengedett 1200 hektáros birtokméretet messze meghaladó 2900 hektáron gazdálkodik – idézte fel a KVK vezetője.

Szintén aggályos a Mező Vidék Bt. pályázati részvétele is, amely a pályázat meghirdetése után kilenc nappal helyezte át építési vállalkozásának székhelyét a Kishantostól 160 kilométerre található Salgótarjánból Szabadegyházára, míg a cég tevékenységei között a céginfo szerint még a pályázat benyújtásakor sem szerepelt mezőgazdasági tevékenység.

Emiatt a pályázati felhívás értelmében ki kellett volna zárni a céget, mivel csak olyan jogi személy, illetve szervezet pályázhatott, „amelynek a pályázat benyújtását megelőző adóévben a bevétele több mint 50%-ban […] mezőgazdasági tevékenységből származott”. A Mező Vidék Bt. ezirányú tevékenységét 2013 januárjában jegyezték be, ezért eleve kizárt, hogy ennek a pontnak meg tudott volna felelni.

Más körzet, más dolog

A Népszava szerint L. Simon László,  az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, Fejér megye 4. számú választókörzetének fideszes képviselője jelenti „a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Ökológiai Mintagazdaság földjeire kiírt sikeres pályázatok politikai hátszelét”. L. Simon László kategorikusan cáfolta a Népszava cikkének állításait, miszerint befolyást gyakorolt volna a pályázatok eredményére. „Egy szó sem igaz belőle” – kommentálta az Index kérdésére a cikket, amelynek kapcsán rágalmazás miatt pert is indított a lap és a cikkben nyilatkozó három személy, köztük a mintagazdaság egyik vezetője, Ács Sándorné ellen.

Ács Sándorné később közleményben tudatta, hogy a neki tulajdonított nyilatkozatok az engedélye nélkül jelentek meg a lapban, azokban számos pontatlanság, tévedés szerepelt. Ugyanígy tett a lapnak nyilatkozó Ronyecz Péter, Adony polgármestere is, aki állítása szerint „végtelenül megdöbbent” a cikk olvasásakor, annak tartalmától elhatárolódott.

Kép12

Fotó: Tóth P. Flóra

„Nem az én körzetemben van, kultúrpolitikusként ez nem az én dolgom” – magyarázta L. Simon László, miért nem kíván a továbbiakban foglalkozni az üggyel, hozzátéve, hogy a kishantosi pályázat nyolc nyertese közül hatot „nem ismer, sosem találkozott velük, soha senki nem lobbizott nála az érdekükben, de hiába is tették volna, mert nem az országgyűlési képviselők bírálják el a földpályázatokat”. Ez a hat személy „a 453 hektárból 351-et vitt el, s további 20 hektárról még nem hozott döntést a Nemzeti Földalap” – nyilatkozta a volt kultúráért felelős államtitkár, aki honlapján található életrajza szerint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Fejér megyei szervezetében is aktív.

A képviselő válaszából ellenben kiderül, hogy a szintén a nyertesek között található Márok Csaba mezőfalvi polgármestert ismeri, „miként a térség valamennyi településvezetőjét”. A képviselő korábbi sajtóválasza szerint a mezőfalvi polgármesternek „ugyanúgy joga volt pályázni, mint bármelyik környékbeli gazdálkodónak”. A szintén nyertes Mező Vidék Bt. ügyvezetőjét, Vizi Dánielt is ismeri személyesen, azonban „közös érdekeltségünk sosem volt” – állítja L. Simon László.

LMP: A politikához vezetnek a szálak

Szél Bernadett, az LMP társelnöke szerint a kishantosi mintagazdaság esetében a pályáztatás szubjektív szempontok alapján zajlott, „totálisan átlátszó” döntés született. A képviselő nem kívánta kommentálni az L. Simon László érintettségéről szóló híreszteléseket, de megjegyezte: a terület tíz részre való felosztása indokolatlan volt, és „egyértelműen a politikához vezetnek a szálak”.

Az LMP-s politikus szerint a pályáztatás előtt fel sem merült senkiben, hogy az „európai szinten is egyedülálló programot” folytató KVK szerződését ne hosszabbítsák meg. Talán ennek is köszönhető, hogy az eset kiemelt figyelmet kapott számos civil szervezet és a sajtó részéről, ugyanakkor Szél Bernadett szerint „Kishantos tönkretétele jól illeszkedik a kormány teljesen defektes agrárpolitikájába, amellyel a saját beígért vidékstratégiáját hazudtolja meg”.

Szubjektív pont márpedig nincs

A pályázatok elbírálásának módszeréről természetesen az NFA-t is megkérdeztük, akik a következő választ adták:

A földhaszonbérleti rendszer úgy van felépítve, hogy abban spekulálni lehetetlen. (…) az elbírálás pedig szakmai szabályok szerint történik. Nincsenek „szubjektív pontszámok”. A gazdálkodási terv nem nevezhető „szubjektívnak”, ráadásul része lesz a szerződésnek, tehát a nyertesek a saját maguk által vállalt gazdálkodási tervezetet kötelesek végrehajtani.

Az NFA egy 2012-es belső elemzése, amire a Kishantos elvételét ellenző civil szervezetek gyakran hivatkoznak, a pontrendszerrel kapcsolatban a következő bírálatokat fogalmazta meg:

Egyértelmű véleményünk, hogy ez a szubjektíven értékelhető pont szinte minden esetben döntően befolyásolta a pályázatok végeredményét. (…) Sok esetben találtunk olyan bírálatot, amikor a győztes maximális pontot kapott, a többi pályázó pedig nem követhető meggondolások alapján jelentősen alacsonyabb pontszámot. (…) Értékelhető pénzügyi terv hiányában is lehetett kiemelkedő pontszámot kapni.

A szubjektív pont létezésének cáfolatán kívül az NFA voltaképpen összes válaszában szerepel a „célunk az agrárközéposztály megerősítése” fordulat, amely jelen esetben azt hivatott alátámasztani, miért volt jó ötlet felszabdalni a földet: bővebben azért, hogy „minél több természetes személy, azaz őstermelő, egyéni mezőgazdasági vállalkozó, családi gazdálkodó és fiatal mezőgazdasági termelő nyerjen”.

Ez viszont még mindig nem válaszolja meg, miért nem szerepelt a pályázatban, hogy a területen a jövőben is biogazdálkodást kelljen folytatni, és amennyiben ez nem volt feltétel, akkor utólag miért kötelezték mégis a gazdákat az AKG által előírt kötelezettségek teljesítésére. Erről a VM sajtóosztálya a következő tájékoztatást adta:

A speciális gazdálkodást Kishantos maga vállalta. Így természetesen senkinek nem lehet azért előnyt biztosítani, mert saját döntése alapján vegyszermentesen gazdálkodik. Ez nem volt feltétel akkor sem, amikor a Kishantosi Nonprofit Kft. megkapta a földeket, s nem feltétel most sem.

Ács Sándorné tudomása szerint az NFA a terület új birtokosait szerződésben arra kötelezte, hogy még egy évig folytassanak biogazdálkodást a területen, holott ez a pályázati kiírásban eredetileg nem szerepelt. Ez a kedélyek lecsillapításán kívül nem tűnik igazán sok mindenre alkalmasnak, de a jelek szerint arra sem igazán jó.

Már csak két hét van, szóval el a kezekkel!

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ a pályázatai elutasításáról szóló értesítést április elején kapta meg. A tiltakozások azonban csak most, október második felére csúcsosodtak ki, holott a döntés megváltoztatására az október 31-i határidő közeledtével egyre kisebb az esély.

Kép11

Fotó: Tóth P. Flóra / Index

A Greenpeace kezdeményezésére október elején egy nyílt levelet tettek közzé, amelyhez azóta 52 civil szervezet csatlakozott a WWF-től a Levegő Munkacsoporton át a Krétakörig, de a támogatók sorában megtalálható az Együtt-PM, és a parlamentben az LMP-s Szél Bernadett is felszólalt Kishantos mellett. A Greenpeace egy 500×150 méteres gigantikus “Save Kishantos” feliratot is készített a KVK kezelésében lévő egyik földre.

Nehezen érthető azonban, hogy miért az utolsó pillanatra hagyták a látványos tiltakozóakciókat. Bár a sorok között többször előkerült, hogy sorsdöntő bizonyítékokra bukkantak a tiltakozó civilek, de mindezekre eddig nem derült fény. A parlamentben függetlenként politizáló Szabó Rebeka a csütörtöki sajtóeseményen azt mondta, ő sem lát már sok reményt arra, hogy október végéig visszavonják a döntést, és új pályázatot írjanak ki. A PM-es politikus azonban úgy vélekedett, hogy később, akár egy éven belül még felülvizsgálhatják az eredményt, másrészt szerinte a hasonló ügyekben akkor is ki kell fejezni tiltakozásukat, ha ennek nem lesz kézzelfogható eredménye.

Index.hu

Oroszország durván ráijeszt a Greenpeace-re

Oroszország durván ráijeszt a Greenpeace-re

2013. szeptember 29., vasárnap 00:01 |

Szokatlan keménységgel léptek fel az orosz hatóságok a Greenpeace ellen, amelynek tagjai a Gazprom olajfúrótornyához kötözték magukat a Pecsora-tengeren. A tüntetők akár 15 évet is kaphatnak, bár elemzők szerint Moszkva csak ráijeszt az aktivistákra, hogy elejét vegye a tiltakozásoknak. A világ földgázkészletének harmadát, kőolajának 13 százalékát rejtő északi sarkvidék kincsei ugyanis egyre elérhetőbbé válnak, így a kitermelés a következő évtizedekben hatalmas méreteket ölthet.
Címkék

greenpeace, gazprom, murmanszk, fúrótorony

Kalózkodásért akár 15 évre is rács mögé kerülhet az a 30 Greenpeace-aktivista, akik vasárnap kerülnek a murmanszki bíróság elé a Gazprom tengeri olajfúrótornyánál múlt héten tartott tiltakozó akciójuk miatt. A környezetvédő világszervezet szombatra tüntetéseket szervez világszerte, a letartóztatottak szabadon engedése érdekében.

A 22 letartóztatott 18 országból származik. A négy orosz állampolgár között ott van egy újságíró is, aki csupán fotóriporterként követte az eseményeket. (Nyolc további személy szabadlábon védekezhet.) A hatóságok példátlan határozottsággal léptek fel a környezetvédők ellen: nem csak a csónakkal érkezett tüntetőket tartották fel, de kommandósokkal elfoglalták a Greenpeace holland zászló alatt futó hajóját is.

Zöld kalózok

„A vád teljességgel abszurd: a kalózkodás feltétele, hogy az akció erőszakkal történjék, a megtámadott objektum feletti irányítás megszerzésének céljával. Ilyenről természetesen szó sem volt a Greenpeace esetében” – mondta az Indexnek Mihail Krejndlin a szeptember 18-i tiltakozásról. A szervezet munkatársa szerint az orosz tengeri határőrség is jól láthatta, hogy az aktivisták fegyvertelenül közelítették meg csónakjaikkal a fúrótornyot, ahová két aktivista kikötözte magát.

000 ARP3655914

Fotó: Denis Sinyakov

„Ennek ellenére a határőrök elfogták és a fedélzetre kényszerítették őket, egy napra „vendégekként” maguknál tartva az aktivistákat” – idézte fel a történteket a szakember, hozzátéve, hogy ez már önmagában is jogi kérdéseket vet fel a határőrök eljárásával szemben.

Kié a tenger?

Egy nappal később aztán a határőrség úgy döntött, hogy magát a hajót is elfoglalja, ahonnan az aktivisták csónakjaikkal útnak indultak. „Kommandósok jöttek helikopterrel, fegyverrel kényszerítették a személyzetet a megadásra. Ezután a hajót Murmanszkba vontatták” – mesélte Krejndlin, felhívva a figyelmet, hogy a hajó önmagában nem sértett meg semmiféle törvényt. „Sőt, még az olajfúrótorony körüli, szerintünk jogtalanul kijelölt biztonsági zónába sem ment be az Arctic Sea” – mondta a jogász.

A Gazprom százhúszezer tonnás, 140 méter magas, 200 fős személyzettel működtethető olajfúrótornya a Pecsora-tengerben áll, Oroszország kizárólagos gazdasági övezetében. A nemzetközi tengeri jog szerint a partoktól számítva az első 12 tengeri mérföld (összesen kb. 36 kilométer) minősül felségvíznek, újabb 36 kilométer gazdasági övezetnek. Ezen túl húzódik mintegy 300 kilométer szélességben a kizárólagos gazdasági övezet.

K  AP20130924034

A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet Arctic Sunrise nevű hajóját Murmanszkba vontatták.Fotó: Efrem Lukackij

A zónában az adott országnak kitermelési, halászati joga van, de a területen bárki áthaladhat, a Greenpeace hajóját tehát vitatható jogalappal foglalták el a járőrök. „Ha orvhalászattal foglalkoztunk volna, akkor megtehették volna, ám a vizsgálatban elismerték, hogy a hajó ilyen tevékenységen nem folytatott” – mondta Krejndlin.

„Térden áll a személyzet, fegyvert szegeznek ránk. A kabin ajtaját épp most törik be. Félelmetes” – állt a szervezet egyik aktivistájának Twitter üzenetében, jelezve, hogy a hatósági fellépés keményebb volt a vártnál.

Putyin csitított

A Nyomozati hatóság (SZK) azonban már a héten jelezte, hogy a kalózkodásra vonatkozó cikkely nem az egyetlen lehetőség, elképzelhető, hogy más címen vonják majd az aktivistákat felelősségre. A nyilatkozat jelzi, hogy a kemény fellépés inkább figyelmeztetés lehet a Greenpeace-nek, hogy ne próbálja meg akcióival megakadályozni a Sarkkörön túli vidék ásványi kincseinek kiaknázását, hiszen ebben a században minden bizonnyal ez lesz a legnagyobb gazdasági haszonnal kecsegtető projekt, különösen, ha a globális éghajlatváltozás miatt csökken a jéggel fedett terület.

„Nyilvánvaló, hogy nem kalózkodtak” – jelentette ki szerdán Vlagyimir Putyin az Arktiszról szóló oroszországi gazdasági fórumon. Az orosz elnök azonban hozzátette, hogy a határőrök helyesen jártak el, hiszen nem tudhatták, hogy a Greenpeace színeiben valójában kik is akarták elfoglalni a fúrótornyot. Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov azonban az elnöki nyilatkozat nyomán gyorsan közölte: az elnök csupán személyes véleményét közölte, álláspontja nem lehet hatással a per menetére, hiszen Oroszországban a bíróságok függetlenek.

K EPA20130925042

Vlagyimir Putyin felszólal az Északi-sarkvidék – A párbeszéd területe címmel folyó nemzetközi környezetvédelmi konferencián az Északi-sarkvidék közeli Szalehardban 2013. szeptember 25-én. Fotó: Alekszej Druginyin

Orosz szakemberek szerint a történtek jogi megítélése nem egyértelmű. A Kommerszantnak nyilatkozva Konsztantyin Baranovszkij ügyvéd elmondta: ha az orosz büntető törvénykönyv kalózkodásról szóló cikkelyét szó szerint veszik, akkor valóban értelmezhető a Greenpeace akciója úgy, mint a tengeri objektum megtámadása.

Aki tudósít, az bűnt követ el

Más a helyzet az eseményt fotóriporterként követő Gyenyisz Szinyakovval. „Eddig példa nélküli, hogy egy újságírót ugyanolyan elbírálás alá vessenek, mint annak az eseménynek a résztvevőit, amelyről tudósít” – mondta Krejndlin. Szinyakov egyébként nem csak a Greenpeace-szel együttműködve készített munkáiról ismert, hanem azért is, mert szoros kapcsolatban áll a provokatív „Vojna” (Háború) művészeti csoporttal, amely több Putyin-ellenes „művészeti partizánakciót” hajtott végre. Ezek egyike volt a Szentpétervár egyik felnyíló hídjára festett óriási fallosz, amely a híd felnyitása után épp a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) irányába ágaskodott. Szinyjakov kapcsolatban állt a Pussy Riotsszal is. A női punkcsapat két tagja jelenleg börtönbüntetését tölti egy performanszért, amelyet a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyházának altemplomában tartottak, a Szűzanyához imádkozva Putyin elűzéséért.

000 ARP3668767

Gyenyisz Szinyakov fotóriporterFotó: Igor Podgorny

Szinyakov és több társa esetében két hónapos előzetes letartóztatásról döntött a murmanszki bíróság, arra hivatkozva, hogy a városban nincs bejelentett lakcímük, így elszökhetnek és újabb bűncselekményeket követhetnek el.

„Most a legfontosabb a letartóztatottak kiszabadítása, de a Greenpeace nem hagy fel a későbbiekben sem hasonló akcióival” – közölte Krejndlin.

Pionírok a jégmezőn

A Sarkkör óriási kőolaj és földgáztartalékokat rejthet, stratégiai jelentősége gyorsan fog növekedni a következő évtizedekben. Ezért is vált mind aktívabbá a vita az érintett országok – Egyesült Államok, Kanada, Norvégia és Grönland révén Dánia – között arról, hogy meddig tartanak a kontinentális talapzatok, amelyek alapján meghúzhatják a határokat és így meghatározhatják, hogy kit illetnek a természeti kincsek. Becslések szerint a világ földgázkészletének csaknem harmada, kőolajtartalékainak pedig 13 százaléka bújhat meg az Északi Sark körzetében. Természetesen a mélytengeri területek kiaknázása előtt még számos technikai akadály tornyosul, de a sekélyebb területek feltárása már elérhető közelségbe került.

Oroszországnak kevés tapasztalata van a tengeri kitermelésben, ezért is akart külföldi partnereket bevonni a Barents-tengeren lévő Stokmann gázmező kitermeléséhez. Az együttműködés végül a francia Totallal és a norvég Statoillal jött volna létre, ám a projektet gazdasági okok miatt egyelőre jegelték.

000 ARP3666665

Fotó: Igor Podgorny

Jégmező közelében még egyik olajtársaság sem foglalkozik kitermeléssel, bár  mind a Shell, mind a Statoil, vagy a Rosznyefttyel közösen az Exxon Mobil tervez hasonlót. (A norvég fúrótornyok a Golf-áramlat közelében fekszenek, így mentesek a jégmezőktől.) A Greenpeace által most „kipécézett” Gazprom – pontosabban leányválalalta, a Gazpromnyefty – olajfúrótórnya még szintén nem működik, a beindítását októberre tervezik, bár nem kizárt, hogy a menetrend végül csúszni fog.

Jég alá szoruló olaj

Bár a Sarkkör a növekvő stratégiai jelentőség miatt egyre inkább a politika középpontjába kerül, a Greenpeace visszautasította az állítást, hogy politikai játékszere volna a nagyhatalmi játéknak. A szervezet nem csak Oroszországban lép fel, éppúgy tiltakozik a Shell vagy a Statoil tervei ellen is” – jelentette ki Krejndlin. A Greenpeace szentpétervári jogásza szerint nem is tehetnének másképp már csak azért sem, mert a nagy cégek egyre inkább közös projektekben gondolkodnak, így országok szerint nem is igen oszthatók fel a gigászi cégek érdekei.

A Greenpeace szerint a nem szabadna kőolajat és földgázt kitermelni a tartósan jeges területek közelében. Helyettük védett zónákat létrehozva kellene garantálni, hogy a terület érintetlenül megmarad az élővilág számára.

A kitermelést önmagában is ellenzik, de a legnagyobb veszélyt egy esetleges – és korántsem példátlan – baleset lehetőségében látják. „Nincsen meg annak a technológiája, hogy miként kéne egy olajszivárgás esetén kiemelni az olajat a jégmezők alól” – mondta egyik ellenérvét Krejndlin.

Hollandia bíróságra megy

A Greenpeace Arctic Sea nevű hajója holland zászló alatt futott, így az ügyben érintett lett Hollandia is, amely jelezte: az orosz hatóságok fellépése miatt a nemzetközi tengeri jogi bírósághoz fog fordulni. „A nemzetközi jogi szabályai szerint a letartóztatottakat annak az országnak kellene átadni, amelyik zászlaja alatt futott a lefoglalt hajó” – magyarázta Krejndlin, mi lehet a jogsértés alapja.

000 ARP3659312

Fotó: Denis Sinyakov

A jogász azonban elismerte, hogy messze nem az orosz határőrök fellépése volt a legkeményebb a Greenpeace történetében: 1985-ben a franciák atomrobbantási kísérleteit figyelő Raibow Warrior nevű hajóját robbantotta fel a Csendes-óceánon a francia elhárítás. A Greenpeace egy fotográfusa életét vesztette. Az akció végrehajtóit nem sikerült titokban tartani, végül Párizs kénytelen volt elismerni felelősségét. Lemondott a francia védelmi miniszter, és Franciaország, egy nemzetközi döntőbíróság ítélete alapján 8,1 millió dollárt fizetett a környezetvédő szervezetnek az elvesztett hajóért.

Forrás:index.hu