Űrkutatás | Borsod megye hírei, Miskolc Hirei

Category: Űrkutatás

Egy semmiből feltűnt aszteroida száguld el mellettünk

Frissen felfedezett aszteroida száguld el a Föld mellett október 31-én. 2006 júliusa óta nem került ilyen közel ekkora méretű idegen objektum szülőbolygónkhoz.

A 2015 TB145 egy tekintélyes méretű űrszikla (átmérője 280-620 méter között van), jelen pillanatban igen nagy sebességgel (126 ezer kilométer per órával) száguld a világűrben. A számítások alapján október 31-én megy el a Föld mellett: körülbelül fél millió kilométerre, vagyis 1,3-szeres Hold-Föld távolságra lesz tőlünk (egy Hold-Föld táv 382 500 km). Becsapódástól tehát korántsem kell tartani.

Föld mellett elsuhanó aszteroida fantáziarajza

Föld mellett elsuhanó aszteroida fantáziarajza

Forrás: NASA

A NASA szerint az aszteroida pályája elég furcsa jellegzetességeket mutat, ezért sem sikerült idáig elcsípniük – csupán tíz napja vették észre az objektumot. Az űrsziklát szabad szemmel nem fogjuk látni, kizárólag távcsővel lesz megfigyelhető.

A legutóbbi tekintélyesebb méretű, „Földet súroló” objektum 2006 júliusában süvített el mellettünk mindössze 1,1-szeres Hold-Föld távolságra, a következő közeli „látogató” pedig 2027 augusztusára várható, utóbbi 1 Hold-Föld távolságon belül halad el bolygónk mellett.

Sikeresen landolt a Rosetta leszállóegysége

Sikeresen landolt a Rosetta leszállóegysége

Kisebb problémákkal dacolva, ám a terveknek megfelelően sikerült leszállni az üstökösre. A leszállóegység agyát magyarok tervezték.

Legutóbb egy hete számoltunk be a Rosetta-küldetés legújabb fejleményeiről, egészen pontosan a kijelölt leszállóhely átkereszteléséről. Most végre valóban sor került a történelmi jelentőségű eseményre, az európai űrszonda egysége pedig – a kisebb problémák ellenére – sikeres landolást hajtott végre.

Az Európai Űrügynökség hivatalos oldalán adtak hírt a sikeres landolásról, amely kategóriájában az első ilyen küldetés az emberiség története során. A Rosetta a terveknek megfelelően (már augusztusban) megközelítette a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököst, és közép-európai idő szerint szerda délelőtt 10 órakor elindították a leszállóegységet, amely a -148 Celsius-fokos környezetben útra kelt a kijelölt célpont felé. A Philae saját áramforrására támaszkodott, innentől nem volt visszaút, a földi irányítóközpont pedig az óriási távolság (mintegy 510 millió km) miatt maga is tehetetlenül szemlélte az eseményeket, komolyabb ráhatása azokra immár nem volt. Volt miért izgulni, hiszen előző éjjel kiderült, hogy az egyik fúvóka meghibásodott, mi több, az első kísérlet során a leszállóegység rögzítésére szolgáló szigony sem reagált, ám mivel nem lett volna értelme itt lefújni a küldetést, az irányítás a folytatás mellett döntött.


Délután 5 óra után nem sokkal befutottak a Philae leszállóegységről jövő első adatok, amelyek szerint az kissé elemelkedett az üstököstől, változtatott pozícióján, majd sikeres landolást hajtott végre. Még nem teljesen világos, hogy a manőverre miért volt szükség, ám a jelek szerint a műszerek nagy része jól működik, és az adatküldés a vártnak megfelelően alakul. A több mint 100 kilogrammos egység csaknem 66 ezer km/h-s sebességgel száguldott az űrben (ezért is volt szükség évekig tartó utazásra, valamint a Mars megkerülésére, hogy felvegye a megfelelő sebességet, utolérve az üstököst), így az illetékesek magát a landolást is kimagasló sikerként értékelik, innentől kezdve minden más egyfajta ráadásként, bónuszként fogható fel.

A szakemberek közölték, hogy a leszállóegység mintegy négy centiméterre süllyedt az üstökös felszínébe, mivel szigonyai “nem lőttek ki” a tervek szerint. A nagyjából ötször három kilométeres üstökösön igen csekély a gravitáció, ezért a mintegy 100 kilogramm súlyú, doboz formájú leszállóegység csak úgy tud szilárdan állni rajta, ha két szigonyt lőnek a talajba. A szakemberek hamarosan döntenek arról, megpróbálják-e ismét a szigonyok kilövését.

Mivel a Naprendszerben száguldó üstökösökre a kutatók időkapszulákként tekintenek, részletes kutatásuktól azt remélik, hogy választ kaphatunk a bolygók, de akár még az élet keletkezésével kapcsolatos kérdésekre. A Rosetta biztonságos távolságra húzódik a 67P-től, ám a leszállóegységgel együtt tandemben repülnek majd azzal, miközben 21 különböző műszer küldi vissza adatait a németországi irányítóközpontba. Ezek feldolgozása folyamatosan zajlik majd, így bőven lesz miről beszámolni az elkövetkező hetekben. A rádiókapcsolat egyelőre akadozik, vagyis ezen is van még mit javítani.


Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont és az SGF Kft. szakemberei fejlesztették ki a leszállóegység agyát, a hibatoleráns fedélzeti vezérlő és adatgyűjtő számítógépet és szoftverét. Ez irányította a landolást és az egység rögzítését az üstökösmagon, vezérli a 10 tudományos műszert, kontrollálja az energiaellátást és a hőmérsékletet. A számítógép hozza létre a rádiókapcsolatot az űrszondával a mérési adatok továbbítására és a földi irányító központ parancsainak fogadására. Megalkotásakor rendkívül sok – a műszer alkalmazásának sajátosságából eredő – technológiai problémát kellett megoldaniuk: egyebek között figyelembe kellett venniük a rázkódást, a szélsőséges hőmérsékleti tartományokat, a kis fogyasztást, a kis súlyt és azt, hogy a berendezésnek akkor is működnie kell, ha probléma adódik.

Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont kutatói a leszállóegység SESAME mérőrendszerének részét képező pordetektor és a mágneses tér, valamint a sugárzási jellemzők vizsgálatára szolgáló műszer fejlesztésében segédkeztek. A Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem űrkutató csoportja a Philae energiaellátó/tápellátó rendszerének tervezésében és megépítésében vett részt.

forrás:sg.hu

A tengerfenék új térképét készítették el műholdfelvételek alapján

A tengerfenék új térképét készítették el műholdfelvételek alapján

A tengerfenék új térképét készítették el műholdfelvételek alapján
A tengerfenék új térképét készítették el műholdfelvételek alapján – © Fotó: nature.com
Washington/Párizs, 2014. október 3., péntek (MTI) – Húszezer, eddig ismeretlen víz alatti hegycsúcs szerepel a tengeraljzat új gravitációs térképén, amelyet két műhold felvételei alapján állított össze egy nemzetközi tudóscsoport.

A kutatásokat ismertető tanulmány a Science legújabb számában látott napvilágot.

A tudósok a CryoSat-2 európai távérzékelő műhold és az amerikai-francia Jason-1 műhold korábban fel nem dolgozott felvételeit használták a térkép összeállításakor. Mindkét űreszköz, bár különböző céllal, a bolygó felszínének feltérképezésén “munkálkodott”. A jelenleg is folyó CryoSat-2 misszió a sarkvidéki jégtakaró (krioszféra) kutatására “szakosodott”, míg a tavaly befejeződött Jason-1 óceánmegfigyelő küldetés a tengerszint-ingadozásokat regisztrálta, s az utolsó évben a Föld mágneses terének mérését végezte.

Mindkét űreszköz rendelkezett radar altiméterrel, olyan mikrohullámú távérzékelővel, amellyel a műhold és az óceán felszíne közötti függőleges távolságot lehet mérni. Az adott módszerrel a tengerek és óceánok vízszintingadozásait lehet feltérképezni, e mérések révén pedig megismerhető, hogy az óceánok miként reagálnak az olyan tengerfenéki képződmények gravitációs vonzására, mint amilyenek a víz alatti hegygerincek, hegycsúcsok.

Mint a kutatásokat irányító David Sandwell, a San Diegó-i Scripps Oceanográfiai Intézet geofizikaprofesszora rámutat, az új térkép kétszer pontosabb, mint a 20 évvel ezelőtti, amelyet az amerikai GEOSAT és az európai ERS-1 műholdak segítségével állítottak össze.

Ismertetése szerint a korábbi űreszközök csak a 2 kilométernél magasabb víz alatti csúcsokat tudták észlelni, a CryoSat-2 és a Jason-1 segítségével viszont a 1,5-2 kilométer magasságú képződményeket is regisztrálták. Ezáltal a tengerfenék-domborzat új térképén húszezer korábban nem ismert hegycsúcs szerepel.

A műholdfelvételek segítségével pontosabb ismereteket szereztek például az Indiai-óceán északi részén húzódó hegygerincről – a 8 kilométer vastagságú üledékréteget a Himalájáról “lemosott”, mállott sziklatörmelék alkotja. Hegygerincek húzódnak a Mexikói-öböl mélyén is, amelyek 150 millió évvel ezelőtti lávakitörésnek köszönhetően jöttek létre, a vulkanikus kőzetek alkotta képződmények segítségével a tudósok képet kaphatnak a múltbéli lemeztektonikai mozgásokról a régióban. A projektnek köszönhetően pontosítani lehetett a mélységparamétereket az óceánok területének 80 százalékán, de az új térképnek jó hasznát veszik majd a víz alatti kőolaj- és földgázlelőhelyek kutatásánál is.

https://www.nature.com/news/gravity-map-uncovers-sea-floor-surprises-1.16048

– MTI –

Rejtélyes golyót találtak a Marson

Rejtélyes golyót találtak a Marson

Újabb zavarba ejtő formájú követ talált a Marson kutató Curiosity: ezúttal egy kőgömböt fényképeztek le a rover kamerái. Sajnos ezúttal sem egy korai civilizáció nyomát láthatjuk, és az is biztos, hogy a kőgolyót nem a Curiosity vitte a szomszéd bolygóra.

golyo

Fotó: Curiosity rover / NASA / JPL-Caltech

Annyira nem, hogy hasonló képződményeket már az Opportunity is talált 2012-ben. Akkor a formájuk miatt áfonyáknak nevezték el a kis golyókat, és a szakemberek azóta sem jutottak közelebb annak megoldásához, hogy mi alakította ilyenre a kőzeteket.

 A feltételezések szerint vagy vulkanikus tevékenység, vagy a folyó víz görgetése koptatta ilyenre a felszínt, de az is lehet, hogy egy egyelőre ismeretlen forrású nyomás hozta létre a gömböket. A most talált golyó viszont nagyobb, mint a 2012-esek, mivel azok csak néhány milliméteresek voltak, a Curiosity kamerája viszont egy háromcentis darabot kapott le, de a képen sok ezer kisebb bogyó is látható. A felvételt a NASA képválogatása, az Astronomy Picture of the Day is beválogatta a legjobb asztrofotókat gyűjtő oldalon.

Világvége: az új dátum 2880. március 16.

Világvége: az új dátum 2880. március 16.

 
Tenessee-ből szóltak, hogy nyolcszáz év múlva már nem kell tartós tejet venni, kilométer átmérőjű meteor tart felénk.

Csodálatos dolog a világűr, csak sajnos van egy olyan tulajdonsága, hogy veszélyes. Kutatók Tenessee-ből figyelmeztettek, hogy egy akkora aszteroida keresztezheti a Föld pályáját 800 év múlva, ami akár a teljes bolygó pusztulását is magával hozhatja.

asteroid_animation

Egyelőre még sok a kérdőjel, mert arra sem tudtak rájönni, hogy mi az, ami egyáltalán egyben tartja a meteort, ugyanis a számítások szerint annak darabokra kéne esnie. Azt mondják, az aszteroida forgásának sebessége miatt azon negatív gravitáció van, tehát ha egy űrhajós landolni tudni a felszínen, nem sokáig nézelődhetne, a forgás miatt egyszerűen kirepülne a világűrbe.

Ha Ön látta ezt a meteort közelről, szóljon valakinek, mert pillanatokon belül vége a világnak. 

Annyit tudni, hogy 15 km/ másodperc sebességgel közeledik, de még így is 800 évbe fog telni, amíg ideér, úgyhogy még nem kell pánikba esni, és a kötelező olvasmányokat is el lehet kezdeni. Az sem biztos, hogy telibe trafálná a Földet, csupán nagyobb az esély rá, mint egy átlagos esetben.

 

Az 1950 DA nevet viselő meteor nem az egyetlen, a Föld számára necces objektum. A NASA közel 1400 aszteroidát monitoroz, ami veszélyes lehet a bolygónkra nézve.

 

Mi vagyunk a harmadik kör, a többi kék kusza vonal a körülöttünk száguldozó aszteroidák útvonalai. (Kép: Daily Mail)

 

Egyébként ha valaki azt hinné, hogy egy átlagos nap nyugis a Föld életében és csak keringünk a Nap körül, hát az csekkolja a NASA ábráját arról, hogy mennyi meteor húz el mellettünk átlagosan, ez alapján kicsit olyan érzése van az embernek, mintha egy ezersávos autópályán kéne átfutni keresztben, bekötött szemmel, hátrafelé.

 

Forrás: Daily Mail

A véltnél nagyobbnak tartják a kisbolygó-becsapódások esélyét

A véltnél nagyobbnak tartják a kisbolygó-becsapódások esélyét

Forrás: MTI | 2014. 04. 23. 18:00:00

A véltnél nagyobbnak tartja az egész városokat letarolni képes kisbolygók becsapódásának kockázatát egy alapítvány, mely aszteroidavadász űrtávcső építését tervezi.

A nukleáris robbantásokat figyelő globális szervezet 26 aszteroidát mutatott ki, melyek a Föld légkörébe csapódtak 2000 és 2013 között. A robbanások adatait az atomcsend-egyezmény betartását felügyelő szervezet (CTBTO) gyűjtötte. A robbanások között szerepelt a 2013. február 15-én az oroszországi Cseljabinszk légterében felrobbant meteorit, a detonációjától betörő ablakok és a törmelék több mint ezer embert sebesített meg.

“Népszerű tévhit, hogy a meteorit-becsapódások szélsőségesen ritkán következnek be” – mondta Ed Lu, egykori űrhajós, aki most a kaliforniai székhelyű B612 Alapítványt vezeti. A szervezet honlapján kedden közzétett egy videót, amely a vizsgált időszakban a Földnek ütköző meteoritokat mutatja be. Az animáció célja, hogy a felhívja az emberek figyelmét a veszélyre.

Egy 40 méteres meteorit is teljesen le tud tarolni egy várost a Föld színéről. “Olyan lehet, mint egy hatalmas társasház, amely a hangsebesség ötvenszeresével, körülbelül 61 ezer kilométeres óránkénti sebességgel száguld” – magyarázta Lu. Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) már rendelkezik olyan programmal, amely az egy kilométeresnél nagyobb meteoritokat figyeli. Egy ekkora, körülbelül hegynagyságú objektummal való ütközésnek világméretű következményei lennének.

brokenasteroid-1024x768 Illusztráció – széttöredező aszteroida (Fotó: NASA/JPL/Caltech)

A Föld mintegy 65 millió évvel ezelőtt ütközött össze egy nagyjából 10 kilométeres aszteroidával, a katasztrófa megváltoztatta a bolygó éghajlatát, és feltehetően a dinoszauruszok – valamint az élőlények többségének – kipusztulását okozta. Lu szerint Cseljabinszk tanulsága az, hogy még egy húszméteres meteorit is jelentős pusztítást hajthat végre. A városokat elpusztító aszteroidák az előrejelzések szerint százévenként egyszer érnek a Föld közelébe, ám az előrejelzések alapjául szolgáló adatok Lu szerint nem kielégítőek.

A B612 alapítvány magánfinanszírozású infravörös űrtávcsövet kíván építeni. A Sentinelnek nevű űrteleszkóp feladata az lesz, hogy megtalálja a Földre veszélyt jelentő meteoritokat, előreláthatóan 250 millió dollárba (56 milliárd forint) fog kerülni.

Az alapítvány neve Antoine de Saint-Exupery francia pilóta és író A kis herceg című regényéből származik, amelyben a B-612 nevű bolygóról indul útjára a címszereplő, az égitest egyetlen lakója, hogy szomszédjait megismerje, és végül a Földön köt ki.

Az év eddigi legerősebb napkitörését kapták lencsevégre

Az év eddigi legerősebb napkitörését kapták lencsevégre – fotók

Forrás: Space.com | 2014. 02. 26. 22:11:00

nap6

Hatalmas napkitörést észleltek kedden, mely idén eddig a legerősebb ilyen esemény volt, és az elmúlt évek kitörései között is előkelő helyet foglal el.

Az óriási, X4.9 osztályú napkitörés (fler) az AR1990 jelű aktív napfoltból indult ki magyar idő szerint éjjel 1 óra 49 perckor. A koronakidobódással járó jelenségről az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Solar Dynamics Observatory nevű, naptevékenységet vizsgáló műholdja készített lélegzetelállító, magas felbontású videót.

A kitörés nem veszélyezteti a Földet, mert az azt előidéző napfolt a csillag délkeleti részén járt és bolygónkétól eltérő irányba mutatott. Az AR1990 immár harmadszor jelent meg a nap Föld felé forduló oldalán.
nap5

A NASA napfigyelő műholdjának legújabb felvételei

 

 

 
nap4
Az X-osztályú napkitörések kategóriájuk legintenzívebb jelenségei, ha egy ilyen eltalálja a Földet, hatalmas geomágneses vihar alakul ki, amikor a töltött részecskék becsapódnak a bolygó mágneses mezejébe. A flerek kárt okozhatnak a bolygó körül keringő műholdakban és az űrben tartózkodó asztronautákra is veszélyt jelentenek. Egy hasonló jelenség miatt januárban el kellett halasztani a Nemzetközi Űrállomásra induló teherszállító kilövését.

„A koronakidobódás lökéshullámaiból eredő kisugárzás több mint hétmillió kilométeres óránként sebességgel terjed” – mondta Tony Phillips, a Spaceweather.com munkatársa. „Ha egy ilyen gyorsan mozgó felhő eltalálja a Földet, az ennek nyomán keletkező geomágneses vihar súlyos következményekkel járhat” – tette hozzá.

nap3

Február 18-án ér a Föld közelébe a 2000 EM26 nevű aszteroida, tartsa szemmel a száguldó követ!

Február 18-án ér a Föld közelébe a 2000 EM26 nevű aszteroida, tartsa szemmel a száguldó követ!

aszteroida2

 

2014.02.16 17:01ma.hu

Pár nap múlva, egészen pontosan február 18-án érkezik a Föld közelébe a 2000 EM26 katalógusjelű aszteroida. A bolygónkra veszélyt jelentő égitesteket figyelő Slooh rádióteleszkóp-hálózat mérte be a majdnem 300 méter átmérőjű száguldó követ. Az eseményről élő közvetítés lesz a YouTube-on.

Mint ismeretes, 2011-ben nem sokon múlott, hogy a 2011 MD névre keresztelt szikla anélkül “zúgott el” mellettünk, hogy arról egyáltalán tudomást szereztünk volna. Egy éve (február 15-én) pedig egy fél futballpályányi aszteroida száguldott el mellettünk 27 ezer kilométernyire megközelítve bolygónk felszínét. A tudósok szerint 1200 évente csapódik egy ilyen a Földbe. Egy 50 méteres aszteroida becsapódása pedig nem okoz világméretű katasztrófát.